Motorbaleset után
Köszönöm, jól vagyok! Az történt, hogy egy szép, napsütéses keddi napon munka után hazafelé vettem az irányt. Székesfehérváron a Kiskút útja egyik kereszteződésénél jártam: előttem autó, mögöttem is járművek, melyek szabályosan, a követési távolság és a sebességhatár betartásával közlekedtek. Előttem egy autó fékezett, jobbra kanyarodott (egyirányú utcába, a forgalommal szemben!?). Én is fékeztem, ebben a pillanatban már ki is csúszott alólam a motor.
Nem volt ez vészfékezés, ismétlem: az időjárási és az útviszonyoknak megfelelően közlekedett mindenki. Több mint húsz éve motorozok. Nem találomra húzkodom a gázt a féket. Amikor az "A" kategóriás vezetői engedélyemet megszereztem, az első dolgom volt, hogy motoros közlekedésbiztonsági tréningen is fejlesszem a tudásomat (Safety Hungary). Minden alkalommal (robogón is) viselek protektoros felsőt, protektoros kesztyűt, városon kívül térdvédőt, motoros lábbelit is. Összefoglalva: nem taknyosszájú hülyegyerek módjára, felelőtlenül állatkodok az úton.
Visszatérve: a fékezés következtében kicsúszott alólam a motor, én a két könyökömre támaszkodva csúsztam az aszfalton. Felállni egyedül nem tudtam. A közlekedők meglepő módon nem hajtottak tovább, segítettek. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ott volt! Értesítették a mentőket, akik pár perc múlva megérkeztek a baleset helyszínére.
A közlekedők megállapították, hogy az aszfaltra felkerült murvás felhordás miatt esett ki alólam a jármű. Ezt sajnos előre nem láthattam, így gyakorlatilag elkerülhetetlen volt a baleset. Lehet, hogy még az ABS-szel rendelkező DL is kicsúszott volna alólam. Így érthető, hogy miért blokkolhatott alattam az első kerék. Az út melletti parkolóból kerülhetett oda a szennyeződés, amelynek eltávolítását természetesen országunkban a közút kezelője leginkább az esőre bízza.
A kiérkező mentősök felvágták a nadrágomat, ami alatt elég rendesen horzsolódott a térdem. Többszöri próbálkozásra sikerült a kezembe szúrniuk az infúziót, mivel már alig voltam eszméletemnél. Aznap reggel alig ettem valamit. Leginkább egy pohár víz segített volna. A jobb vállam valami iszonyat módon fájt, mozdítani sem bírtam. A mentősök hozzáállása, munkája, gyorsasága példaértékű volt, ezúton is köszöm ezt Nekik!
Betoltak a sürgősségi ambulanciára. Egy teremben néhány félholt vagy látszólag bekábított ember várt a sorsára. Ők és a frissen érkező balesetes nem érdekelték az ott "tevékenykedő" "gyógyítókat". Kértem őket, mivel nem foglalkoztak velem, legalább egy pohár vizet adjanak! Nem lehet, mert esélyes, hogy műteni kell - jött a válasz.
Később egy idősebb orvos úgy gondolta, hogy mégis megvizsgál. Valami kifutófiú (beteghordó?) kitolt a röntgenhez. Ott jópár perc várakozás után kiderítették, hogy még várni kell. Majd vissza. Ekkor már olyan szinten fájt a karom, hogy sem ülni, sem feküdni nem tudtam. A mentősök által beszurkált infúzió nem működött, de legalább annak tartalmát végig tarthattam ugyanazzal a kezemmel. A fájdalomcsillapító lehetősége még fel sem merült részükről. Gyakorlatilag csak zavartam a köreiket ottlétemmel.
Az idősebb orvos ezt követően nagy kegyesen leültett egy székre, a kifutófiúval - röntgen hiányában - elkezdték tekergetni és húzkodni a jobb kezemet. A vállamat nem sikerült visszarakniuk, ellenben mindenféle fájdalomcsillapító hiányában a fájdalmam már olyan szintre fokozódott, hogy újból rosszul lettem tőle.
A művelet nem sikerült, a kifutófiú, aki természetesen orvosnak képzelte magát, a következőket mondta: "Az a baj, hogy erős a karja. Ha nyolcvan éves lenne, már visszaraktuk volna." Ismét kértem a vizet, amit nem kaptam, mert lehet, hogy műteni kell. A kifutófiú még hozzátette: "Az lenne a jó, ha rosszul lenne, és elájulna, mert akkor talán könnyebb lenne a dolgunk". Félretettek. Ülni, feküdni nem tudtam, olyan erős fájdalmaim voltak. A feleségem ekkor telefonos segítséget kért az érdekemben...
Néhány perc múlva már protekciósan kitoltak a röntgenhez. Valahogy lett hely. Szintén protekciósan kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót a vállamba, majd az idősebb orvos és a hentes kifutófiú ismét nekiállt rángatni a kezemet. A fájdalomcsillapítónak még nem volt ideje hatni, de legalább közel négy óra várakozás és szenvedés után valahogy helyrehúzták a vállamat, majd kiraktak a folyosóra.
A szenvedések közepette megjelent egy rendőr, aki a baleset körülményeiről érdeklődött. Tájékoztatott, hogy hivatalból szabálysértési eljárást kezdeményeznek. Ennek az okát megkérdőjeleztem, mivel nem mentem bele senkibe, nem jött belém senki... Mindegy, ő hajtotta a magáét. Írt valami feljegyzést vagy jegyzőkönyvet. Azt a lényeges dolgot azonban kifelejtette, hogy a baleset helyszínén az útburkolaton murvás felhordás volt, kértem, hogy ezt írja be. Ezt követően távozott.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy mindenkiről csak rosszat mondok: egy kedves középkorú nővér segített minden alkalommal, amikor rosszul lettem, illetve időközönként érdeklődött az állapotom felől. Ő volt ott az egyetlen emberi lény, aki komolyan gondolta ott a hivatását, és emberhez méltóan kezelte a betegeket. Ezúton is köszönöm Neki! Kiderítette, hogy nem kell műteni. Így a többszöri rosszullét után ihattam és ehettem végre. A vércukrom szintje helyreállat, a rosszullétek megszűntek. További fél óra várakozás után kaptam egy neccharisnya-szerű szorító kötést, majd hazaengedtek.
Mi a tanulság? A motorozás szempontjából semmi új. Ha nincs rajtam protektoros kabát és kesztyű, lezúztam volna végig a könyökömet, az ujjaimat, néhány hónapig nem is gondolhattam volna fellépésekre.
Nagyon figyelmesen kell vezetni, a megszokott kátyúkerülgetésen kívül az úton bármi előfordulhat, annak az ellenkezője is. Ezt például valóban nehéz lett volna elkerülni. Legutóbb huszonkét éve csúszott ki alólam robogó, akkor részben a saját hibámból. A baleset előtt néhány nappal motorral megjártuk Livornót. A közel háromezer kilométeres túra alatt tőlünk nyugatabbra ilyen utakkal nem találkoztam.
Az esetet bejelentettem a közút kezelőjének. Válaszra még nem méltattak. A rendőrségtől még nem kaptam semmit. Nyilván a legegyszerűbb kiszabni egy birságot, hivatkozva arra, hogy nem az időjárási és útviszonyoknak megfelelően vezettem. Esetleg ennek a kiegészítését javasolnám arra, hogy nem a Magyarországra jellemző útviszonyoknak megfelelően :). Nyilván nekik a pénzbehajtás a lényeg, valahogy el kell, hogy tartsuk az adófizetést legálisan elkerülő népcsoportot. Ha ilyen határozat jön, fellebezek, mert nem érzem magam hibásnak!
A balesetet a körülményekhez képest szerencsésen megúsztam, fentről figyelnek rám.
További tanulság: SENKI SE KERÜLJÖN BE A SZÉKESFEHÉRVÁRI BALESETI AMBULANCIÁRA, ahol a szerencsétlen sérült leginkább hentesekkel találkozik, akiknek csak zavarja a köreit. Ezt az állításomat azóta többen is megerősítették, akiknek volt szerencséjük a fehérvári kórház gyalázatos vendégszeretetét élvezni baleset után. Gratulálok! Ezért érdemes adót fizetni? Tudom, hogy az egészségügyben nem méltóak a fizetések, de ez egy HIVATÁS! Én tizenöt évvel ezelőtt is ugyanúgy tanítottam, végeztem a dolgom, mint most. Ha olyan lenne a munkamorálom, mint ezeknek a henteseknek, kereshetnék másik munkahelyet!
A robogó viszonylag szerencsésen megúszta az aszfalton csúszást, köszönhetően az alacsony sebességnek. A futómű nem sérült, az egyik idom lehorzsolódott, ill. néhány műanyag is.
Visszagondolva mindig felháborít az eset. Ha az anyagi kárral most nem is foglalkozom, azóta is fáj a lábam, a vállaim, a bordáim. Szerencsére napról-napra javul az állapotom, ami nyilván nem a hentes baleseti ambulancia érdeme. Egyszerűbb és gyorsabb lett volna egy olyan ismerőst keresni, aki nem négy óra alatt rakja vissza a vállamat mindenféle megjegyzés nélkül, emberségből.
Köszönöm mindenkinek, aki segített! Köszönöm az intézkedést, a vizet, a csokit, illetve azt, hogy velem voltatok!
SDG
Kiegészítés (2014.09.29.)
Több ismerősöm a fenti sorokban politikai vonatkozást vélt felfedezni. Mivel nem politizálok, ez kizárt. Valaki vagy szeret dolgozni és szereti a szakmáját, vagy nem. Az egészségügy bérezése tudomásom szerint évtizedek óta nem megfelelő. Nem ebben keresném a megoldást. Másik városban valószínű, hogy másképp működnek a dolgok. Tehát nincs benne politika, erről kb. ennyit.
Ma érkezett a Székesfehérvár Városgondnoksága Kft-től egy levél. A következőket írják összefoglalva: Lavabo inter innocentes manus meas. Mossák kezeiket, de közben azért magyarázkodnak :D
Másra nem is számítottam. Tekintve, hogy az utcánk burkolatát évtizedek óta nem sikerült a városnak leaszfaltoznia. Kéthavonta jönnek néhány géppel, megtaknyolják. Az első esőzés után ismét kátyússá válik, újra bejelentem. Ennyi idő alatt és a beleölt pénzből már autópálya minőségű burkolatot lehetett volna létesíteni. De senki sem gondolkozik hosszútávon... Európa itt épül :D
Kiegészítés (2015.04.12.)
Kaptam egy 30.000 Ft-os csekket az illetékes rendőrkapitányságtól. Az indoklásban természetesen a szokásos fény- és útviszonyokra hivatkoztak, ez a szokásos eljárás, amivel a pénz beszedhető. Természetesen fellebbeztem, majd decemberben időpontot kaptam meghallgatásra (tanúk is). Az ügyben eljáró kedves hölgy biztosított arról, hogy az így begyűjtött adatok alapján új, kedvezőbb határozatot hoznak, így a birságot is természetesen eltörlik.
Újabb határozatot azóta nem kaptam. Az útfenntartó biztosítója azóta két alkalommal keresett, szemrevételezték a járművet, de a rendőrségi határozatra várva fél évvel később még áll az ügy.
Kiegészítés (2015. ősze)
Megkaptam a határozatot, a fellebbezés és a további vizsgálat alapján a bírságot eltörölték, egyben figyelmeztetésben részesítettek.
... Figyelmeztetnek arra, hogy ne essek el legközelebb? Vagy figyelmeztetnek arra, hogy kerüljem a murvás aszfaltot vagy a hülyéket? ...Nem értem, mindegy is!